2011. október 18., kedd

Muháháhááá!

Végre, ismét életjelet adok nektek, innen, az Isten hátsója mögül (Hogy miért onnan? who knows...) . Élnék én még, de nem nagyon, ugyanis az a sokk ért, hogy kéremszépen! Hát nekem van egy blogom, amibe "jegyzetelni" kéne, firkantgatni, stb... Ezért, megjöttem, és írok! :) Lenne egy kis történetem.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akinek volt egy blogja, egy kedvenc lova, és 2-3 barátnője. És ennyi. Legalább is a pozitívumokból. Mert hát volt neki még sok-sok ellengése, rengeteg népszerűtlensége, és egy iskolája, azon kívül még egy ellenőrzője is!
Ez a kislány úgy gondolta, kikönyörgi, hogy lemehessen táborozni a kedvenc lovához, aki már nagyon hiányzott neki! Eredménye lett a dolognak, ma már úgy áll, hogy mehet, 12 nap múlva! ;)
A barátnői szinte kivétel nélkül nagyon messze laktak tőle, és hiányoztak neki. Szeretett volna lemenni hozzájuk, de a beteg nagyija miatt el sem tudnak mozdulni otthonról!
Pénteken matekversenyen volt, ahol, amint azt ma reggelt megtudta, 15. lett a csapatával, leelőzve az emelt színű csoportot az évfolyamából.
Ez lenne a mese, de sajna, most elmarad a happy end! :''( Sziasztok! :)

3 megjegyzés:

  1. hülye :D de a mese az jó, és tetszik, kivéve a rossz része :DDD :'(

    VálaszTörlés
  2. kösziii :$ hát igen, a boldog befejezés nekem is hiányzik, de ez van, ezt kell szeretni :D mjeg téged :D (L)

    VálaszTörlés