Nem tudom legyőzni...

Először is, bocsi, hogy ilyen sok kihagyásom volt! tényleg bocsi, de nem volt miről írnom4 aztán, találtam egy témát, amit Joda (blogját megtekinthetitek az Olvasnivaló menü alatt!) barátnőm is elővett már.
A Fóbiák
Nem tudom, hogy miért nagy betűvel, nem tudom, hogy mi az oka, de nagy betűvel. Mert vannak emberek (nem is kevesen) akiknek az egész életét ez határozza meg- Például nem tud vállalni egy munkát, mert a társa egy kopasz ember! (nem röhögni, van ilyen!van pl. olyan is, hogy 666-os számtól való félelem is!) Az én esetemben a pókoktól való fóbiás félelem van jelen azaz a Arachnophobia. Borzalmas, leírhatatlan rettegés. Én egyszerűen már nem tudom legyőzni, mert mostanában már akkor pánikba esem, ha egy képre ránézek, vagy egy mini méretű kis apróság mászik a falamon. Kicsikét eldurvult. Ez az egész valószínűleg akkor kezdődött, amikor a kedvenc plüssöm (ami nem mellesleg egy óriási csirke volt a sarokban) mellől valami "szépséges", nagy, szőrös példány mászott elő. Sírógörcsöt kaptam, felugrottam a kanapéra, és visítoztam.Végül a bébiszitter (no comment) megfogta, és kitette az udvarra, szó se szó, hetekig ki nem léptem.Röviden összefoglalva ez a lényeg, az én esetemben. De aki csak akkor fél, ha az említett "cukiság" rajta mászik, az egy könnyebb verzió. Szóval, akárkinek van akármilyen fóbiája, sok sikert kívánok hozzá! :)
( és a pókfóbiásoknak sok szerencsét 7. évfolyam, általános, biológiához, Amazonas környék, most tanuljuk)

Csak azért...

Amikor végigszenvedsz 4 órát, "markolva" a hasad, hogy fáj, és végre tesi. Majd meghalsz félelmedben, és már a sokadik  fájdalom csillapítódat próbálod szuggerálni, hogy hasson, remegsz, hogy mit fogsz kiállni, hogy túléld a tesiórát. Amikor te következel a futásnál, hirtelen elkezded, és elmúlik a fájdalom, mintha szabad lennél. És akkor mintha bedinamitozták volna a cipőd, száguldasz! ÉS mindenki bociszemekkel bámul, hogy "Ez mit evett reggelire?". Kidobónál pedig olyan kunsztokat csinálsz, hogy hasra esik az ellenfél. Tessék!
Csak azért féltél, fostál, hogy utána mindenkit letörölj  a pályáról? Igen emberek, csak azért! ;)

Itt az ősz...

Eljött az az igazi, esős, nyálkás, fagyos, de nem téli ősz. Legalább is nálunk és most. Mert ugye, idefújta a szél a nyakunkba. Csak egyet mondhatok:

Kapd be, szél!

Néha érdemes...

Néha érdemes igazat mondani. Hogy már nem szereted, hogy már meguntad. Nem pedig mindenféle ostoba kifogásra lemond a találkozókat, és elmenj MSN-ről. Mert akkor azt az embert nem alázod meg, hogy megcsalod valaki mással, és nem fog tépelődni, hogy miért nem tudtad  neki elmondani. Hogy miért nem szeretted/tisztelted őt annyira, hogy igazat mondj. Mert akkor kevésbé fájt volna, mert akkor nem romboltad volna le az embert. Ezért érdemes.... egy emberért. Még ha azt az embert meg is untad. :)

Hogy lehet?

Hogy lehet valaki ilyen? Akivel régóta barátok vagytok (vagy nem annyira), és közben pedig veled alig foglalkozik, folyton egy "új" barátnőjével lóg. Mert hogy ő milyen jó, kedves és szép. Elfelejtette vajon azokat a szép időket, amiket együtt éltetek át, amikor közösen bántottak titeket, amikor közös élményeitek voltak? El? Megmondom! El! Mert nyáron alig találkoztatok, és ő pedig elfelejtette, hogy milyen jól elvoltatok, amikor együtt voltatok. Nos , kérem szépen, gratulálhatok egyes embereknek! -.-"

Magyar Blogok

Kikerültünk a Magyar Blogok-ra, nézzétek meg nyugodtan! ;) Ez nekem nagyon nagy büszkeség, hisz most kezdtem ezt az egész blogolós dolgot (bár már van egy személyes blogom is!). Szóval, köszönet minden egyes emberkének, aki rákattint az én kis blogomra! ♥
Diaa