kicsikét elegem van a "nagymenő ősökből". mert nekem nincs jogom odamenni, ahol más előbb volt. bocsika f., ez a barátnődre nem vonatkozik, mert ÉN előbb voltam lent, sorry for party rocking. /üzenet, hehehe/
és tiszta vicc, hogy bárhova is megyek lovagolni, mindenhol ebbe ütközök. mi vagyok én, lábtörlő, b*szki?!
nem érti senki, hogy senkitől sem akarok ellopni semmilyen lovat?! csak egyet szeretek, azt meg meg akarom tartani, és nem akarom, hogy meghülyüljön a lovaglási módszerektől.. olyan nagy baj ez?!
egy másik esetben pedig az, hogy tanulni akarok, hogy azt a bizonyos lovat jobban tudjam megülni. komolyan már. tanulni sem szabad?!
a másik, ami k*b*szottul zavar, az az, hogy egy kedves ismerősöm összevissza nyalizik mindenkinek, akit lát /többek között nekem is/. oda ne rohanjak, komolyan. inkább nem folytatom, nem akarok bedurvulni, elég szarul vagyok így is.
köszi a megértést, lányok, kösziii...
zárósor következik:
"Éreztétek valaha, hogy annyira szerettek valakit, hogy az életeteket is odaadnátok érte, hogy ne essen baja, minden pillanatban Vele akartok lenni, és ha nem sikerül, akkor olyan, mintha folytogatnának?" Mert én igen. Beleszerettem egy lóba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése