Amikor végigszenvedsz 4 órát, "markolva" a hasad, hogy fáj, és végre tesi. Majd meghalsz félelmedben, és már a sokadik fájdalom csillapítódat próbálod szuggerálni, hogy hasson, remegsz, hogy mit fogsz kiállni, hogy túléld a tesiórát. Amikor te következel a futásnál, hirtelen elkezded, és elmúlik a fájdalom, mintha szabad lennél. És akkor mintha bedinamitozták volna a cipőd, száguldasz! ÉS mindenki bociszemekkel bámul, hogy "Ez mit evett reggelire?". Kidobónál pedig olyan kunsztokat csinálsz, hogy hasra esik az ellenfél. Tessék!
Csak azért féltél, fostál, hogy utána mindenkit letörölj a pályáról? Igen emberek, csak azért! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése