2011. október 29., szombat

i'm die, if not...

egyik "kedves" ismerősöm, először elég hülyén néztem rá, hogy mit akar, de ma már értem... ezt a kedves kis szöveget rakta ki fészbúkra: (részlet, ami engem érdekel)
"Egyszer - kétszer nem akadály, főleg, ha a saját lovad képe mellé beillesztesz egy kis fekete (mér pont fekete?) szívecskét, teljesen logikus, érthető, hiszen szereted és feltehetőleg ismered. De a lovardai / más lova mellé akit életedben másodszorra, harmadszorra, négy-öt napig ...látsz, kérdem én: MINEK? Egy élet is kevés rá, hogy kiismerj egy / több lovat, nemhogy az a pár nap × 2 vagy 3 óra amit vele töltesz, sír a szád, hogy hiányzik, de közben soha nem etetted meg, vagy trágyáztál ki alóla, nem tudod hol szereti ha megvakargatod, de még jóformán a testbeszédének fontosabb mozzanatairól sincs fogalmad, vagy hogy épp mitől fog megijedni, kérdem én megint: Tényleg ismered? Ha nem ismersz valakit, hogyan tudnád olyan hősszerelmesen szeretni?"
Ez lenne a lényeg. Van egy olyan érzésem, hogy ez nekem szól, de nem gond, mert már én is kezdem megérteni, átérezni, hogy ez milyen nagyon idegesítő. Aki életében 4x ült lovon, már is azt mondja, hogy imádlak Gyémánt, jövő pénteken látlak, kicsim, az már tényleg IDEGESÍTŐ! lehet, hogy tényleg hiányzik, ezt nem tagadom, de ha azt se tudod, hogy mit eszik a ló, mennyi idős, és mi a fajtája, akkor az már tényleg túlzás... Köszönöm, ezt akartam kifejezni! (Joda, ez kb. neked szól, mert ezt akartam neked elmondani tegnap este!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése